<back

Elképzelem azt az idòt, amikor a végtelen roncstelepek, rozsdamarta metropolisok és vegyi csapadék által tisztára mosott mezòk fölött átsuhan egy hideg eleganciájú lézersugár: úton a sehonnanból a sehová felé - és a Maradék, felkapva a fejét a bunkóról, az égett húsról, a mart csecsròl, hideglelòs csodálattal bámul rá: befogadva ezt az atmoszférában sivító fényt, mint mùalkotást. Megfosztva a világban-lét és önlét, a történelem és a mùvészettörténet tudatától, katarktikus rémülettel és mimetikus bánattal telve, talán. Igen, ez a kor lesz Kerekes László mùvészetének ideje. - írtam, tizenkét évvel ezelòtt, az 1972-1986-os ópuszát összegezò Pictura Erupta album bevezetòjében. Akkoriban az új festészet, a színek és érzetek expresszív dühöngésének, a "jövòbe tartó múlt" lehetòségének káprázatában éltünk, és ebben meghatározó ereje volt Kerék asszimetrikus tábláinak. Majd felrobbant a "létezò országok legjobbika", és taposta mindenki a maga kálváriáját. Szabadka és Újvidék után Berlin és New York: barátunk vándorútja, aki a "világ legrosszabb útlevelével" bejárta a Hold fényes és sötét oldalát. • Tsss

Multimediális installációim elemeinek többségét közvetlenül néhány korábbi performanszom és akcióm dokumentációjából merítettem. Egyszerù címet adtam neki (Crossings / Keresztezòdések), de ez is fedi azt a filozófiai többsíkúságra törekvést, mellyel az elmúlt tíz év alatt készített munkáim rendszereit megvalósítottam: számos rétegben fonódik egybe jeltani kelléktáram. A közel négyezer, különbözò jellegù munkámban azonos szellemi alapmotívumok vagy alapgesztusok találhatók meg. Ezeket telepítem át, újra meg újra, új kontextusokba, új munkákba. Az alapmotívumok ismétlése, redukálása, máskor bòvítése és mòdosított továbbépétése, vagy pusztán áttételes megjelenítése egy sajátságos, hermetikus egységet mutat, ami egyben a kontextusba állított összefüggések továbbvitelének és a belsò újrafelhasználásának a szinte technológiai folyamata. Aktuális alkotásaimban a legegyszerùbb eszközöket kombinálom a médiák csúcstechnológiáival, azok nyelvi lehetòségeivel. Ugyanakkor tartalmi szempontból létezik egy olyan - mondhatni posztmetaforikus - közlési szint, ahol több párhuzamos olvasatra elòrelátott konceptuális jelentéseket mùszakilag zavartalanul funkcionáltathatom.

Nemrég - és ez nem lehet véletlen -, a berlini lakónegyed egyik utcájában, ahol élek, egy valahonnan kilódított, ám nagyszerù minòségù perzsaszònyegre akadtam. Ez a hagyományos orientális mintákkal díszített kézi szòttes valószínùleg Kelet-Törökországból származik. Egy gastarbeiter készítette az autójába - lábtörlònek. A szònyegen egy Mercedeszes-csillag, alatta pedig a MERCEDES felirat látható. Ebbòl a kisméretùtalált tárgy ból fejlesztettem ki budapesti munkámat, ahol a digitálisan feldolgozott és életnagyságúra kivetített, video-performasz jellegù akcióm is megjelenik. (> részvétel az Orient/e c. csoportos kiállításon, Zsidó Múzeum,Budapest, 1998.) Egy ismétlòdò, rövid ciklussal határoztam meg a bemutatni kívánt tevékenység keretét: gépies mozdulatokkal mosom a szònyeg anyagba szòtt szimbolikáját. A háttérben a golbális kontextusra utaló, de mégis hamis turisztikai reklámközlemény pereg, amely néhány világváros közhelyes leképezése, köztük orientális városok nevei is feltùnnek.

Az installáció része az a két fotósorozat, amely néhány korábbi performanszom és akcióm részben realisztikus dokumentumainak komputeres feldolgozása. Nagyon sok sivatagban jártam már életemben. Itt nemcsak a szellemiekre vagy társadalmiakra gondolok, de a valódi földrajziakra, Ázsia- és Afrika-szerte. Az izraeli Negev sivatagi Mitzpe-Ramonba 1995. áprilisában jutottam el, ahová a Project for Coexistence c. nemzetközi rendezvényre voltam hivatalos. A performanszaim és akcióim jobbára a programszerù installációimhoz kötòdnek.

Mitpe-Ramon egyik bunkerében, - a legmodernebbek közül, ami ma a világban létezik -, építettem fel Az Örök Biztonság Emlékmùve c. installációmat, amely a sivatagban gyùjtött, szerves és szervetlen hulladék anyagokból, valamint egy Berlinben készített videómunkámból áll. A vészkijáratok nyílásaiba a szabadkai Zsinagóga elektronikus eljárással kvitelezett, pozitív és negatív változatú fotóját építettem be. Ez a high-tech installáció a hermetikusanzárt tér elvét volt hivatott megjelentetni, míg anyitott tér elvét, a planetáris nyelv gondolatára utalva, a közeli Ramon vulkanikus kráter mértani középpontjában lezajlott performanszom.

A Ramon kráter az egyetlen olyan hely a világon, ahol a bolygónk minden ásványi anyaga fellelhetò. Az Örök Biztonság Emlékmùvénekperformansza ezen a különleges helyen történt, és általa sikerült a helyi geológiai és minimális bioszférát az infoszféra globális hálózatával összeköttetésbe hoznom.

A performansznak személyes vonatkozásai is voltak, hiszen a vajdasági Oromhegyes - a Zitzer Szellemi Köztársaság - emlékének szenteltem, ahol 1992-ben a falubeliek a békés ellenállás eszközeivel élve, kollektív nemet mondtak a balkáni háborúba szólító katonai behívónak. A Ramon kráteri, sivatagi akcióm négy percre a világ nyilvánossága elòtt történt: a CNN televízió forgatócsoportja által készített, szatelites közvetítés képeit a 15 km-re fekvò bunkerben álló installációm monitorjain, valamint Berlinben, és más városokban is láthatták. A performansz alatt egy sivatagi farkas lopózkodott a közelembe.

Egy másik performanszban, egy beduin sátorban, beduin vonós hangszeren hegedülök, a beduin fònök fülébe.A rituális arcmosás az Adriai tenger emlékvizében c. performanszom pedig a Tel Aviv-i kikötòben történt: a Földközi-tenger vizének segítségével.

Egyfajta performansznak tekinthetò az a szimbolikus gesztusom is, amikor a mítoszok földjén, Jeruzsálemben, forráskutató (varázs)vesszòvel érintettem meg a krisztusi sírhely márványtömbjét. Ugyanazzal, melynek energia-kisugárzásával késòbb, 1997-ben, a New York-i installációmat, valamint performanszaimat realizáltam.[Kerekes László]

RECYCLING MEMORY

1992 óta, a nyílt rendszerù Alkotói Programjaimmegalkotása, ill. az általuk létrehozott mùalkotások mùködése, részben a Recycling Memoryelvén alapul. Tehát a jövò, az emberiség túlélésének, a létéhez szükséges forrásainak és a földgolyó természetes környezete megmaradásának szempontjából legfontosabb technológiai elvét vetítem rá, magára a mùvészetre.

Abban ugyanis az emlékezésròl van mindig szó. Az emberi élet az emlékezés tapasztalatán keresztül valósul meg, és folyik le az idò két pontja között. Munkámban azonban nem a múltat értelmezem át, és nem azzal példázok. Az emlékezetnek nem a múlthoz, hanem mindig a jelenhez vagy esetleg a jövòhöz van köze. Így tehát az emlékezet újrahasznosításával, elemeinek, réteges anyagának újrafeldolgozásával alkotok. Az élet konkrét dolgai a konkrét egyidejùségben fedik át egymást. A módszerem ezért eleve nem dokumentáris. A mozgások irányát, azok kölcsönható párhuzamosságában mutatja, így a különbözò alternatívákat is, a létrehozott alkotások, már az alapvetò jelzéseikben hordozzák.

Kerekes László/ 1993.

(Részlet az újvidéki Naplóban, 1994. augusztusában megjelent azonos c. írásomból)